Cycle & Bica kombó nem annyira régen került fel a Magyar graffiti palettájára. Meséljetek magatokról pár szót. Kik vagytok és mióta fújtok?

Cycle: Én közel 10 éve fújok kisebb-nagyobb megszakításokkal, igaz ezt a nevet körülbelül 1,5 éve pörgetem csak. Régebben az illegál része fűtött, bár idén még hintettem metrót, de manapság inkább az igényesség, kreativitás ami fontosabb számomra, ezért is orientálódtam jobban a legálfalak felé…

Bica: Én mindig is rajzoltam, rajztagozatra jártam a gimiben is. Érettségi után beálltam biciklisfutárnak, azt toltam 2 évig, közben elkezdtem tetoválni, most már egy szalonban dolgozom. A graffiti régóta érdekelt, de pár tagelésen kívűl nem nagyon tudtam belemerülni a sok más érdekeltségem mellett. Kb. másfél éve vagyunk együtt Cyclevel és általa lehetőséget kaptam kibontakoztatni magam ebben a világban is, úgyhogy én bő egy éve fujkászom.

Meséljetek picit a stílusotokról. Hogyan jellemeznétek? Mennyi munkát fektettetek abba, hogy elérjétek a jelenlegi stylet?

C: Szerintem olyan nincs, hogy „saját” stílus…Rengeteg writer van a világ minden részén, nehéz olyat alkotni, ami kifejezetten egyedi és saját lenne. Milliószámra vannak képek a neten, így szinte mindenki rajzához lehet hasonlót találni. Inkább stílusjegyek vannak egy rajzban, amikről felismerhető, hogy ki készítette. Szerencsére ez nem munka, ez egy hobbi, egy életfilozófia, ezért sosem gondolkodtam még el azon, hogy mennyi időmet pazaroltam már el rajzolásra…

B: Én nagyon szeretem a photorealisztikus témát, persze próbálom mindig átalakítani a dolgokat a saját látásmódom szerint, de ezt nem stílusnak, hanem látásmódnak tekintem, szeretem összerakni a nem összeillő dolgokat, elég szélsőséges világom van és ezt próbálom megjeleníteni, kifejezni az alkotásaimmal.

 

Rendőrparák? Kötelező névcserébe belefutottatok már?

C: Itt-ott előfordult már.. varsói tunnelben, moszkvában a metróhangár mellett, itthon meg egy line-on…

B: Nem volt ilyen, mivel én többnyire csak legálozni járok Cyclevel nem volt olyan szitu ami ilyet generált volna.

 

Magánéletben, párkapcsolatodban okozott-e már valami galibát a graffiti?

C: Igen, mikor Bicának kell adnom a töltésem, mert az övé nem fed..

B: Nem igazán, ez sem okoz gondot.

A graffitinek elég kemény anyagi vonzata van. Hogyan finanszírozzátok az akciókat, esetleg szponzor?

C: A fújás olyan mint a dohányzás…mikor nincs cigid is mindig megoldod, hogy rá tudj gyújtani!

B: Ahogy mondják akit látni akarsz, arra tudsz időt szakítani, nos ez a tevékenységekkel is így van az életben. Vannak priorítások.

 

Megrendelésekkel, hogy álltok? A graffiti jelenleg „csak” hobby vagy sikerül megélni belőle?

C: Itthon még ha van rendes állásod sem tudsz megélni! Számomra ez csak egy kikapcsolódás. Csináltam megrendeléseket is, de sosem tekintettetem munkaként a fújásra.

B: Pár éve csináltam egy festést egy helynek akik nem fizettek ki. Voltak és vannak kisebb melók, de ezek mellékesek, több lábon állok, sminkelek, tervezek, festek, de a fő irány számomra a tetoválás, legalábbis meló szempontjából, de hobbiként a graffitit sem szeretném elhanyagolni.

 

Vont már az a pont, hogy úgy éreztétek végleg leteszitek a kannát?

C: Nem…inkább olyan volt, hogy az élet más területére kelett koncentrálni, akkor kicsit háttérbeszorúlt a fujkálás.

B: Nem, soha ne mond, hogy soha, minden ajtót nyitva kell hagyni. Egyébként nem is merült fel ilyen.

12376847_1606116039713815_8429760298408509850_n.jpg

Legál vagy Illegál? Miért?

C: Mind a kettő mást ad, nem szeretnék választani.. Is-is.

B: Számomra legál, persze megvan az illegál szépsége is, de én szeretek nyugiban megfontolva órákat vagy akár fél-egész napokat is a fal előtt tölteni. Amúgy is sok időbe telik egy alkotásom elkészítése, lassan, de biztosan dolgozom bármiről is legyen szó, nem sietek sehova ilyen téren, szeretek elveszni a részletekben és tökéletességre törekszem.

 

 

Legálfalak használatának vannak szabályai? Ti, hogyan látjátok a jelenlegi helyzetet? Ki festhet, és miért? Bárki bárkit fedhet? Hogy alakul Magyarországon a legálfalak hierarchiája?

C: Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem a legálfalaknak, hanem a firkászoknak vannak szabályaik, amiket ők maguk „találnak ki”! Van, aki másnap összebassza a rajzod, mert ő X éve fest, van aki személyes támadásnak veszi és verekedéssel szeretne revansot venni, meg van olyan is, aki leszarja, hisz az egy legálfal!  Igazából mindegy, hogy mit csinálsz, valakinek akkor is baszni fogja a csőrét… Én azt szeretem, hogyha úgy fednek, hogy nem látszik ki a rajzomból semmi. Sosem problémáztam fedésen, hisz nekem megvan fotón, az elég…  Filában is az a jó, hogy folyamatosan frissül, mindennap fúj ott valaki. Ez is azt mutatja, hogy van még graffitis élet itthon!

B: Biztos, engem nem igazán érdekel ez a faszméregetés ami a legtöbb embert itthon foglalkoztatja, ha leakarnak fedni, fedjenek, nem érdekel, én nem fedek bosszúból vagy nem baszom fel magam rajta, persze nem fedek le akárkit, igyeszkem színesebbé szebbé tenni a falakat, nem azért fedek, hogy kibasszak valakivel csupán ott volt olyan hely ahol elfértünk, amúgy meg ilyekszünk mindig úgy fedni, hogy az beleolvadjon a környezetbe nem vágunk félbe egy rajzot, vagy basszuk össze csak mert lefedett.

 

Meséljétek el a legemlékezetesebb fújását!

C: Akció szempontjából nem a legemlékezetesebb, de reakciókban mindenképp az a múltkori filás rajzom. Egy viccnek indult, alatta egy régebbi szettem volt, amibe beleírták, hogy 7/b meg valami mosolygós fej.. gondoltam gányolok valamit, és másnap fújok rá valami értékelhetőt… Azt a szart amit csináltam sokan magukra vették, személyes támadásnak vagy épp az itthoni graffiti ócsárolásának fogták fel. Valóban sztár/top graffitis jelzőket írtam egy olyan rajzhoz, amire szerintem tízből nyolc ember inkább a toy graffitist mondta volna.. Az itthoni writerek között is van olyan ember, aki nagy múltra tekint vissza, ő például tökéletes vonalvezetéssel tud „antistyle” rajzot csinálni… Én pusztán viccből fújtam egy szart, de úgytűnik, hogy ez egy véresen komoly szakma, ahol nincs helye a tréfának!!

B: Talán az, amikor fújtam egy…mégse! Inkább legyen az, mikor kifogyott…mégse! Inkább legyen az, hogy nem tudok és nem is akarok választani! Mindegyik emlékezetes számomra.

 

 

Köszönjük, hogy időt szántatok ránk!